Műanyagevő baktérium – Véletlen találmány ami megmenti a világot?

Több olyan véletlen találmányt ismerünk, ami a felfedezés óta a mindennapjaink része lett, ilyen például a gyufa, vagy a dagerrotípia (korabeli fotós eljárás).

Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ma már mindent tudunk és mindent feltaláltunk, amit a kor eszközeivel lehet, de egy-egy ilyen véletlen találmány úgy lendületet adhat a feltalálók számára, hogy még bőven van mit kitalálni.

Azonban a találmányok, műszaki felfedezések közül csak kevésről mondható el, hogy megváltoztathatják a világot, a mostani cikkünkben szereplő felfedezésnél azonban ez sem kizárt.

Műanyagevő baktérium

véletlen találmány

A XXI. században emberiség számára a legfontosabb feladat a környezetünk megóvása. Ebben pedig kiemelt szereppel bír a műanyagok elleni küzdelem. Talán egy véletlen találmánynak köszönhetően most van reménysugár a műanyagok elleni szélmalomharcban.

2016-ban ugyanis egy Japán szeméttelepen találtak egy enzimet, amely természetes fejlődés során odáig jutott, hogy felhasználhassa, megegye a műanyagot. A kutatókat ez lázba hozta, ezért intenzív kutatómunkával, immár mesterségesen elkezdték módosítani, fejleszteni ezt az enzimet, ami mára odáig jutott, hogy a PET palackot is hatékonyan fel tudja dolgozni.

Professzor John McGeehan, a portsmouth-i egyetem professzora vezette a kutatásokat és azt mondta, hogy őket is megdöbbentette, hogy meddig lehet fejleszteni, “nemesíteni” a véletlenül megtalált enzimet.

 

A műanyag története

A műanyagra egy modern anyagként tekintünk, de azt kevesen tudják, hogy Victor Renault már 1838-ban PVC-t (polivinilklorid) állított elő. Rá egy évvel Charles Goodyear felfedezte, hogy a gumifa nedvéből (latex) kiválasztható nyers kaucsukot kénnel vegyítve és azt felmelegítve vulkanizált kaucsukot, azaz gumit kapunk.

Goodyear fia 1851-ben több kén hozzáadásával már keménygumit tudott előállítani. Ezt követően megszaporodtak a műanyagok típusai: linóleum (1844), műbőr, vulkánfíber, celluloid (1865), galalit (1897), majd az 1900-as években a műselyem.

A műanyagok első generációját még gumiból nyerték, azonban később a kőolaj vált a fő alapanyagává.

A műanyagok azonban a XX. században lettek igazán sokfélék. Az igazi ipari tömegtermelés 1938-ig váratott magára és a II. világháborúban kezdődött a műanyagok valódi forradalma (az I. világháborúban már több hadsereg is igényelte volna, de akkoriban még nem lehetett tömegesen és megfelelő minőségben előállítani).

Dr. Hermann Staudinger, német kémikus sokat tett a műanyagok kutatásáért és fejlesztéséért, amiért 1953-ban Nobel-díjjal jutalmazták.

Mára a műanyagok az életünk minden területén megtalálhatóak. Sajnos a vitathatatlan pozitívumaik mellett éppen annyi, ha nem több negatívummal is jár, hogy a modern kor ennyire függő lett a műanyagtól.

Az emberiség túlfogyasztása, pazarlása és felelőtlen életvitele során a műanyagot szétszórjuk a természetben, amivel hatalmas mértékű környezetkárosítást végzünk (sőt, a műanyag előállítása is roppant környezetkárosító).

Világszerte percenként egymillió műanyag palackot adnak el, aminek 86%-a szemétként a természetbe kerül és csak 14%-át vagyunk képesek újra felhasználni.

A műanyagokkal szembeni harcban nyújthat segítséget a “műanyagevő enzim”.

Az így létrehozott “mutáns enzim” számára néhány nap kell, hogy egy olyan műanyagot lebontson, ami a természetben évszázadok, évezredek alatt bomlana csak le. A kutatócsoport szerint bizakodhatunk abban, hogy még ennél is gyorsabbá lehet tenni az enzimeket, sőt, remélik, hogy az így lebontott műanyagot eredeti komponenseire is vissza tudják alakítani, ezáltal újrahasznosítható lett a lebontott műanyag.

véletlen találmányKomoly kihívást jelent a kutatók számára, hogy ez az enzim biztonságos legyen és ne “szabadulhasson el”, mert roppant kellemetlen lenne, ha a hasznos és tartósan használt műanyagokat is megtámadná ez az enzim (például ablakkeretek, ruhák, alkatrészek). Azonban bizakodhatunk abban, hogy a műanyagok elleni harcban az emberiség egy szuperfegyverre tesz szert, ami (valljuk be) igencsak ránk fért.

Egy ilyen véletlen találmány akár az egész bolygó sorsát meg tudja határozni.  Persze a találmányok nagyobb részével nem tudjuk megmenteni a világot, de arra épp elegek, hogy magunknak, cégünknek és családunknak jelentős erkölcsi és anyagi megbecsülést jelentsenek.

Amennyiben Ön is rendelkezik egy hasznos és értékes találmánnyal, akkor vegye igénybe szabadalmi szakértőink segítségét, hogy találmányát ne lophassák el Öntől!

Jelentkezzen ingyenes szabadalmi szakértői konzultációnkra!

JELENTKEZEM!